Pomázi Miklós: Helyi adórendelet megfelelősége 2023.05.25.
A KPLLC peres csapata körében közvetlenül is találkozik a Kúria Önkormányzati Tanácsa („Önkormányzati Tanács”) BH 2023.1.24 számon is közétett helyi telekadó rendelet megfelelőségét vizsgáló határozatával, mely kapcsán érdemes szemrevételezni, a gyakorlat milyen fontos változást hozott az adóztatás ≠ sarcoltatás kérdéskörben.
(Köf.5015/2022/9.; link: https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/kuriai_dontesek/kuriai_dontesek_-_birosagi_hatarozatok_-_2023_januar.pdf )
Fejvesztett perlésre semmiképpen (alább ízelítőt adunk a perlés útvesztőjéről is), de átgondolásra, kolléga felkeresésére, jogi tanács kérésére mindenképp érdemes az új helyzet. A kérdés nemcsak munkánk, de szívügyünk is, ezért is tárjuk a t. Olvasó elé.
Az önkormányzatok jelentős része által működtetett ún. vagyoni típusú helyi adók (építményadó, telekadó) esetében az önkormányzatoknak két módja van az adó bevezetésére. Vagy tisztán értékalapon teremtenek fizetési kötelezettséget, s az ingatan piaci értékének bizonyos hányada lesz az éves adó, vagy pedig az ingatlan területét (m2) kell meghatározott adómértékkel felszorozva évente adózni (legfeljebb 200Ft/m2). A vonatkozó törvény kisegítő rendelkezése, hogy utóbbi esetben a törvényi felső határt évről évre lehet emelni a fogyasztói árszínvonal-változással (kicsit becsapós a 200Ft/m2, mert 2003. óta lehet növelni évről évre a változtatás mértékével, így a tényleges adóplafon 398,3 Ft/m2/év Ftig is jogszerű lehet, ha értékarányos, a Pénzügyminisztérium PM/12952/2022. számú leirata szerint.)
Az önkormányzatok jellemzően a területalapú adóztatást rendszeresítik rendeletükkel, lévén ezzel sokkal kevesebb munka s vita van.
A 2012. évtől az adóztatás lehetősége bővült, s a külterületi ingatlanok adóztatására is mód nyílik. Ezen változtatás egy sor vitás kérdést is magával hozott.
Ezek közül a legfontosabb, hogy sok adózó gondolja úgy, ingatlana alig ér annyit, amennyi az adó mértéke, vagy – ismételve, hogy évente ismétlődő adóról van szó – az adóztatás rövid időn belül felemészti az ingatlan értéket. E helyzetet a tulajdonosok méltánytalannak, igazságtalannak élik meg.
A jogérvényesítésnek azonban kacifántos a módja. Az önkormányzat rendelete élő szabály, attól a jegyző vagy a főispán sem tekinthet el, de főszabályként még a bíróságot is köti. A jogi feladat e körben tehát a jogszabályról, mint „munkaeszköz”-ről kimondatni, hogy nem alkalmas célja betöltésére, s így nyílik mód az adótól való eltekintésre.
Ilyen nagy horderejű kérdésben csak az Önkormányzati Tanács jogosult dönteni, hozzá pedig az adózó nem, csak a főispán határozatát perben vitató bíróság fordulhat. A jogi kihívás végső soron, a perbíróságot meggyőzni és „felbújtani”, ösztökélni arra, hogy álljon be az ügy mögé. A bíróság saját meggyőződéseként állítsa, hogy az adott esetben túl sok az adó, s maga kérje a Önkormányzati Tanácsot, az jogosítsa fel arra, hogy a helyi szabálytól eltekintve hozhasson döntést.
Az Önkormányzati Tanács a fentebb jelölt, BH-ként is közétett esetben nemcsak az előtte fekvő ügyre, de általában minden hasonló ügyre mondta ki a verdiktet: „önmagában a telekadóztatásra vonatkozó joggyakorlat ismertetése nem felel meg az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését állító indítvánnyal szemben támasztott törvényi követelményeknek. Az indítványban meg kell jelölni, hogy az alkalmazandó önkormányzati rendelet valamely rendelkezése mely más jogszabályba ütközik, mi ennek az indoka, és melyek az azt alátámasztó bizonyítékok”. Magyarán, a bíróság nem viselkedhet „hűvös kivülállóként”, vagy szűrheti át magán „medúzaként” az érveket és tényeket, hanem szakmai elkötelezettséggel kell az ügy mögé beállnia. Szintén az Önkormányzati Tanács gyakorlatából táplálkozva jelenthetjük ki, különböző érvekkel, vagy érdemben le nem vizsgált elutasítások esetén a bíróságoknak módja van az Önkormányzati Tanács felé megkeresésüket ismételni.
(Köf.5.068/2013/4. link: https://kuria-birosag.hu/hu/onkugy/kof506820134-szamu-hatarozat
Talán még ennél is fontosabb a mostanában közétett Kúriai gondolatok sorában annak a változásnak az ésszerű magyarázata, hogy napjainkban miért ítéli meg az Önkormányzati Tanács az értékaránytalanságot megengedőbben, mint korábban, s ezáltal miért eshet több önkormányzati rendelet is „áldozatul”, pontosabban több esetben is mód lesz az igazságos megoldás megtalálására.
Az Országgyűlés által elfogadott Kúria Elnöke 2021. évi beszámolója (linkek: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/jelentos-tobbseggel-fogadta-el-az-orszaggyules-kuria-elnokenek-2021-evi-beszamolojat ; https://www.parlament.hu/irom42/00314/00314.pdf ) egy külön alfejezetet szentel a kérdésnek, amiből – többek között – a következőket tudhatja meg az olvasó a 3.2.1.1. Vagyoni típusú adók részben:
„A Htv. 2017. január 1-től hatályos 7. § g) pontja azonban újradefiniálja a helyi szabályozás e korlátját az adóalanyok terhelése tekintetében, aminek a révén 2017. január 1-jei hatállyal az adóalap fajtája, az adó mértéke, a rendeleti adómentesség és adókedvezmény úgy állapítható meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének.”
„A vagyoni típusú adók konfiskáló jellegének értelmezésére vonatkozó […] kúriai joggyakorlat alakulása szempontjából ugyanakkor meghatározó jelentőséggel bírt az Alkotmánybíróság két, 2021-ben hozott döntése [20/2021. (V. 27.) és a 3233/2021. (VI. 4.) AB határozatok]. Az Alkotmánybíróság e döntésekben a konfiskáló mérték meghatározásának további mércéjét állította. A 3233/2021. (VI. 4.) AB határozat indokolásának [40] pontja szerint „az indítványozókat terhelő telekadó fizetési kötelezettség mértéke (kb. 42 %) olyan szintet ér el az alkotmányjogi panasz alapját képező esetekben, hogy a telkek forgalmi értékének a kétszeresét is meghaladja a fizetendő adó összege az általános adóügyi elévülési ciklus alatt.” A döntés értelmében tehát konfiskáló jellegű lehet az a helyi adó, amely az általános, öt éves elévülési időn belül az adótárgy kétszeres értékét eléri. Az Alkotmánybíróság szerint ez a telekadó terhelési szint összeegyeztethetetlen az Alaptörvény rendelkezéseivel, azaz a tulajdonhoz való joggal [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés] és a közteherviselési kötelezettséggel [Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdés]. „Konfiskáló jellegűnek minősül, hiszen a teherbíró képességgel és a gazdaságban való részvétel elvével ellentétes az a telekadó, amelyik arra kötelezi az adóalanyt, hogy ilyen rövid időn belül újra és újra az adótárgy értékével egyező összeget fizessen meg. Az indítványban előadott súlyos aránytalanság tehát igazolást nyert.” […] Az Önkormányzati Tanács az Alkotmánybíróság fenti döntését is figyelembe vette a telekadó mértékének törvényességét vizsgáló négy, (az AB határozatot követően) 2021-ben meghozott határozatában.”
Végül a gyakorlatból a t. Olvasó figyelmébe ajánlható a BH 2023.4.117 számon közzétett Köf.5.019/2022/6. határozat is, amelyben az Önkormányzati Tanácsa maga mondja, hogy a jogalkotás súlyos eljárási hibáit hivatalból is vizsgálnia kell. (Link: https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/kuriai_dontesek/bh_aprilis_0416.pdf ) Ez pedig egy könnyítés, ami hatással lehet a helyi adóügyekre is, lévén a jogalkotási hibák, ha jelentősek, egy-egy bírói megkeresésénél innentől akkor is a vizsgálat részét képezik majd, ha arra a bíró nem adott érvelést.
Összefoglalva: a KPLLC arra hívja fel t. Olvasója figyelmét, hogy egyfelől külterületi ingatlana alacsony forgalmi értéke esetén érdemes megfontolnia, az éves telekadó összhangban áll-e ezzel. Ha az adó összege túl sok, mód nyílik szabadulni tőle. A bemutatott eset további tanulsága, hogy az ügyet vélhetően perre kell vinni, és a perben elsőként a bírót kell meggyőzni arról, hogy forduljon az Önkormányzati Tanácshoz és kérje e helyi rendelet kontrolját az értékaránytalanság („konfiskálás”) miatt.